Szerelem-e az első szerelem és mi a gond a Disney hercegnőkkel?

Bár a heves érzelmek sokkal inkább az ünnep létjogosultsága semmint szívünk választottja kapcsán törnek felszínre ilyenkor Valentin-nap környékén, arra pont tökéletes apropó ez a viták övezte nap, hogy a gyerekkori szerelemről, a gyerekek szerelemről alkotott képéről beszéljünk, gondolkodjunk kicsit. Pszichológusunk, Frankó Luca írása.

Mit üzen a szerelemről Hófehérke és Elza?

Míg a gyermekirodalom meglehetősen széleskörű tematikával dolgozik, addig a zömmel Amerikából érkező, egész estés animációs filmek jelentős hányada tulajdonképpen egy szerelmi történet. Abból is sokszor inkább a kevésbé valóságos és egyre kevésbé érvényes fajta.

Hosszan cikkezett a sajtó Keira Knightley színésznő azon kijelentéséről, mely szerint a családjukban tiltólistára került számos hercegnős mese. Olyan klasszikusok, mint a Csipkerózsika, amely szerinte azt üzenheti, hogy a nő egyetlen dolga a vágyakozás a felszabadító herceg után, vagy a Kishableány, aki a szeretett férfiért a saját hangját is feláldozta. Számos pró és kontra reakció született Knightley nyilatkozata kapcsán. Míg sokan túlzásnak tartották a kijelentését, mások egyetértettek vele.

Tény ugyan, hogy a hatvanas-hetvenes évek klasszikusaihoz képest a Jégvarázs-éra már némileg komplexebb női karakterekkel dolgozik és a szerelem természetének bemutatása is árnyaltabb bennük, az alaphelyzet és a történetszövés azonban ma is meglehetősen sematikus a Disney univerzumban. A dolog „veszélye” pedig az, hogy ezek a már meghaladott, egydimenziós mintát képviselő történetek igenis nagy hatással vannak a gyerekek párkapcsolatokról kialakított képére.

A helyes szülői magatartás a hercegnő bojkott lenne?

Véleményem szerint az igazság most is valahol középúton található. A gyerekeink éppen tanulják a világot és az emberi viszonyokat. Ily módon valóban minden megismert történet (legyen az valós vagy mesebeli) nagy hatással van a nemi szerepekről vagy éppen az emberi viszonyokról kialakított képükre. A nagy dózisú animációs romantika akkor hordozhat rizikót, ha az magyarázatok nélkül marad.

Egyáltalán nem véletlenül kapja meg egy-egy rajzfilm a „6 éven aluliak számára csak szülői felügyelet mellett ajánlott” besorolást. Ami persze nem elsősorban a látott párkapcsolati sémák potenciális hatása miatt kerül be a főcím elé. De kerülhetne! Fontos, hogy szülőként igenis lássuk és értelmezzük magunk is a gyerekeink által fogyasztott tartalmat, hogy aztán az a való életben tapasztaltakkal összefésülhetővé váljon. Hiszen az is nyilvánvaló, hogy nem a mesék az egyetlen és a legfőbb kontextus, amelyből egy kisgyerek a pozitív érzelmekről, párkapcsolatokról, szerelemről „tanulhat”, hanem a családi és a kortárs környezet.

What is love?

Ha egy 3 éves gyerektől megkérdezzük, mit jelent számára a szerelem szó, általában egészen konkrét válaszra számíthatunk, mint például „anya”, „Peti az oviból” vagy „a kiskutyám”. Ezzel szemben egy 5 éves már sokkal absztraktabb módon gondolkodik a kérdésről, gyakran valamilyen viselkedésmintával azonosítja ezeket a pozitív érzelmeket, úgy mint „segíteni másoknak” vagy „puszit adni valakinek”. Ebben a két évben hatalmas változás áll be ugyanis a gyermekek érzelmi és kognitív érettségében. Az egyre szaporodó társas tapasztalatok és az agy fejlődése egyre komplexebb emlékek őrzését teszi lehetővé, ami pedig hatással van a világ dolgaival kapcsolatos attitűdökre is.

Fontos tehát mind a mesék, mind a hétköznapi helyzetek kapcsán is sokat beszélgetni az átélt élményekről, tudatosan összekapcsolni bizonyos viselkedéseket (pl.: ölelés) a közben átélt emóciókkal (pl.: öröm). Ennek a tanulásnak és tapasztalásnak ugyanis hatalmas szerepe van például a pozitív érzelmek megszilárdításában a gyermekkori emlékeink között. Mindez pedig nem csak a szülő-gyerek kapcsolat erősítését szolgálja, hanem modellként is szolgál a felnőttkori társas kapcsolatokhoz. (A helyzet extra bónusza pedig, hogy az érzelmekről való beszélgetés még a nyelvi képességeket is fejleszti.)

Szerelem az első szerelem?

Fontos tehát, hogy mit látnak a gyerekek maguk körül és milyen történeteket raktároznak el, például a szerelemről. Felmerül azonban a kérdés, hogy maguk mikor élhetik át először ezeket az érzéseket. Ha azt halljuk “első szerelem”, talán a harmincas korosztályból sokaknak eszébe juthat a My girl (magyarul Első szerelem) című kilencvenes évekbeli filmklasszikus, amely csodálatosan ábrázolja két kiskamasz szívszorítóan keserédes történetét. Az első románc idejét azonban általában sokkal korábbra, óvodás korra datálja a többség, no és a szakirodalom is.

Freud pszichoszexuális fejlődés elméletében is körülbelül 4 éves korra teszi, amikor a fiúk és a lányok nemi érése szétválik, a két csoport pedig élénk érdeklődést kezd mutatni egymás iránt. Sokak életében az első szerelmek is ekkortájt jelennek meg, persze gyermeke válogatja, hogy ennek tárgya az ellenkező nemű szülő, fiúk esetében az óvónéni vagy éppen egy csoporttárs. Sokszor szinte első látásra speciális kötődés tud kialakulni két kisgyermek között, ami aztán hosszú évekig kitart. Az ovis szerelmek javarészt azonban néhány hétig vagy hónapig tartanak csupán, azok komolyságát azonban nem szabad megkérdőjeleznünk. Hiszen a gyerekek aktuális valóságában éppen olyan fontos szerepet játszanak ezek az érzelmek, mint a kamaszok vagy a felnőttek esetén.

Az első szikrák általában a közös játékban, például a fogócskában vagy párválasztós helyzetekben nyilvánulnak meg. Később ezt a pusziadás, ölelés és kézfogás követheti, akár az is előfordulhat, hogy az ifjak szívesen vonulnak el a kíváncsi nevelői vagy szülői tekintetek elől. Ettől sem kell feltétlenül megijedni vagy túlreagálni a helyzetet, hiszen mindez egyáltalán nem szélsőséges viselkedés.

Fontos az első szerelem idején a gyermekünkkel éreztetni, hogy nekünk bármit elmondhat és bármilyen kérdést feltehet. Ha azt érzi, hogy a szülő számára ez a téma kellemetlen, netalántán tabu, óhatatlanul azt élheti meg, hogy valami rosszat cselekszik. Akkor fogja biztonságban érezni magát érzései megosztása közben, ha aggodalmaskodó faggatózás vagy vicceskedő megjegyzések helyett nyitott és érdeklődő odafordulást tapasztal részünkről, a kérdéseire pedig őszinte válaszokat kap. Esetleg saját ovis történeteinket is megoszthatjuk velük: gyermek énünk emlékképei pedig talán mégiscsak a tündérmesék rózsaszín buborékára fognak jobban hasonlítani.