A bejegyzés I. részében az otthonunkkal, tárgyi környezetünkkel, könyveinkkel egymásra gyakorolt, oda-vissza érvényes hatásról volt szó. Most pedig jöjjön egy tucat praktikus tanács arra vonatkozóan, hogyan érdemes gyermekünk szobáját, játszósarkát, avagy mikrokörnyezetét kialakítani, ha azt szeretnénk, hogy az támogassa olvasóvá válását. – Frankó Luca pszichológus írása.

1. Legyen saját!

Szerencsés, ha a gyerekszoba kialakításakor már a kezdetektől létrehozunk egy kis könyves sarkot, ami óvodáskorra valódi kis könyvtárrá nőheti ki magát. Ha egy gyerekszobát több testvér is használ, érdemes mindenkinek saját polcot vagy szekciót (is) kijelölni, melyet mindenki maga alakíthat. Ez az autonómia érzést („én választok”) és a felelősségvállalást („én vigyázok rá”) is erősítheti.

2. Legyen több csatorna!

A mesék és a történetek természetesen nem csak könyvek formájában érkezhetnek, azok tökéletes kiegészítője lehet a hangoskönyv, a diafilm vagy a  mesetablet/okostelefon a BOOKR Kids Mesetárral.

3. Legyen fokozatosan épülő!

Az a szerencsés, ha a kis házi gyerekkönyvtár fokozatosan épül-szépül, a történetek egyesével érkeznek. Így a gyermeknek is lehetősége van az újakat mindig alaposan megismerni és idővel elhelyezni azt ténylegesen és szimbolikusan is a terében és az életében. Ha karácsonykor vagy a szülinapon nagyon sok könyv lapul az ajándékok közt, az ovisoknál még érdemes a szülőknek kisebb dózisokban adagolni az új kincseket a gyerekek számára.

4. Legyen elérhető!

A könyveket és egyébmese-eszközöket érdemes olyan magasságba helyezni, hogy az a gyermek számára is elérhető legyen. Nyilvánvalóan ennek átvitt értelemben is fontos üzenete van: a könyvek mindig kéznél vannak, lehet hozzájuk fordulni. A könyvekre, polcokra, digitális eszközökre jó, ha használati tárgyként tekintünk. Ne féljünk attól hogy eltépi,, megkarcolja, összekoszolja, megsérti. A hozzáférhetőség érzése sokkal fontosabb, mint hogy makulátlan állapotú, gyűrődésmentes maradjon a könyv. Engedjük meg a gyerekeknek, hogy használják, lapozzák, megfogják és tanítsuk meg őket vigyázni ezekre a becses tárgyakra!

Photo by Stephen Andrews on Unsplash

 

5. Legyenek kiemelve az aktuális kedvencek!

Korszakok és kedvencek jönnek-mennek. Érdemes a gyermekünk preferenciáit figyelni és segíteni őt abban, hogy ezeket a könyvespolca is tükrözze számára. Ami éppen fontos és kedvenc, kerüljön kiemelt helyre! Kevésbé szerencsés, ha foggal-körömmel ragaszkodunk egy nagyon statikus szisztémához a berendezésben, mint például a színek vagy ABC sorrend szerinti rendezés. A folyamatos alakulásnak olyan előnyei is lehetnek, hogy a szemmagasságból kis időre eltűnő könyvek 1-2 hónap elteltével újra az újdonság erejével hathatnak.

6. Legyen hangsúly az örök favoritokon!

Vannak azonban korszakokat átívelő favoritok. Mindannyiunknak van olyan egykori kedvenc mese vagy regény hőse, akit álmunkból felkeltve is fel tudunk idézni.  Ezek a könyvek is jó, ha központi helyet kapnak, a legkedvesebb figurák pedig megjelenhetnek a szoba vagy a lakás egyéb pontjain, különböző formában: poszteren, társasjátékban vagy éppen ruhára nyomva.

7. Legyen releváns!

Szerencsés, ha a könyvespolc a gyermekünk aktuális érzelmi és értelmi érettségét, életkorát is tükrözi. Egy kis óvodás még nem tud több száz, sokszor korosztályosan nem is neki szóló könyvet átlátni. A piciknek sokszor segítség, ha kevesebből tudnak válogatni és valóban csak az ő kincseik kapnak helyet a polcon. A későbbre tartogatott könyvek addig is elférnek a nappaliban. Egy kisiskolás könyvespolcán viszont nem biztos, hogy még mindig a babakori képeskönyveknek kell szem előtt lenniük.

A „kinőtt” könyvek helyét természetesen a szoba és a könyvespolc mérete is nagyban meghatározza. Ha elférnek a gyerekszoba könyvespolcán, érdemes egy kevésbé hangsúlyos helyet találni számukra. Ha van olyan kisebb kori könyv, melyhez a gyermekünk különösen kötődik, érdemes lehet azt emlékké „átminősíteni” és akár egy sokkal jobban passzoló helyet találni neki. A „kinőtt” könyveket természetesen a kistestvér könyves szekciójába is be lehet építeni – elsősorban az ő engedélyével és fokozatosan.

Helyhiány esetén csereberében, eldobozolásban vagy elajándékozásban is lehet gondolkodni. Ilyenkor a Mesetablet és a Mesetár bevezetése jó megoldás lehet a könyvtár bővítésre.

8. Legyen egy olvasókuckó!

Fantasztikus hangulata van egy olvasókuckónak, ahova el lehet vonulni egy izgalmas történettel, egy nagy puha párnával és egy zseblámpával. Egy ilyen hely gyakorlatilag olvasásért kiált!

9. Legyen világosság!

Apropó, zseblámpa és fények. A meseolvasás és az ahhoz kapcsolódó megvilágítás az esti biztonságot adó rutin kialakításában is segíthetik a gyerekeket. A nagyvillany – olvasólámpa – éjjeli fény le- és felkapcsolása segítheti az átzsilipelést a nappalból az éjszakába, az olvasást pedig bebetonozhatja az esti rituáléba.

 

10. Legyen könyv mindenütt!

Természetesen fontos, hogy a könyveknek, olvasóknak legyen egy fix helye. De nem kell kétségbeesni akkor sem, ha a gyermekünk ideig óráig például néhány kedvenc könyvnek új helyet talál, azokat valamiért kiemeli a többi közül. A mi kedvenceink sem feltétlenül a könyvespolcon porosodnak, hanem az ágy vagy a fürdőkád mellett, a kocsinkban vagy a táskánkban.

11. Legyen generációs kapocs!

Nincs is jobb egy új könyv illatánál, tartja a mondás, de hihetetlenül sokat adhat a gyermekünknek, ha a könyvespolcán néhány örökség is helyet kap. Keressük meg saját, vagy akár szüleink kedvenc gyerek vagy tinédzser kori kedvenceit és adjuk tovább a következő nemzedéknek! 

12. Legyen saját és kölcsön is!

Kölcsönözni szuper dolog, gyerekeink generációjában ráadásul sokkal nagyobb értéke lesz a megosztásnak, mint a birtoklásnak. Fantasztikus dolog már kiskorban megismerkedni a környék gyerekkönyvtáraival, a kölcsönzött könyveknek pedig egy külön kis polcocskát fenntartani a gyerekszobában.