Szeretnénk, ha a gyerekek fára másznának, de a jövőben is megállnák a helyüket. Szeretnénk őket megóvni a digitális élet káros hatásaitól, de néha csak a képernyő segít. Ismerős problémák? Papp Zsuzsanna pszichológus, újságíró, család- és párterapeuta jelölt írását olvashatjátok arról, mit talált a 3-6 évesek médiafogyasztásáról a szakirodalomban és a saját otthonában.

A biztonságos és felelős internethasználat témája szerencsére egyre gyakrabban merül fel Magyarországon, akár már az óvodás korosztályt is érintve. Zárak, kódok, jelszavak segítik a szülőket abban, hogy a gyerekeik ne férhessenek hozzá korosztályuknak nem megfelelő tartalmakhoz (arról, hogy az úgynevezett alfa generáció vajon milyen hamar tanulja meg ezeket kinyitni, inkább nem is írok). A képernyőhasználat testi-lelki-mentális egészségi kihatásairól viszont még ritkán esik szó az óvodás korosztály esetében.

A 3-6 éves korosztály fejlődéséről és kognitív éréséről korábbi, a BOOKR Kids blogon megjelent cikkünkben írtunk: a szimbolikus gondolkodás, összetettebb műveletek, szabályok megértése, az időérzék mind ilyenkor fejlődik ki. Emellett a gyerekek eljutnak a krikszkrakszoktól a finom motorikájú betűrajzolásig, a nagymozgásokban a test tudatos irányításáig. Közösségbe járnak, beilleszkednek, barátkoznak – mindehhez működő társas készségekre, beszédértésre, a figyelem és az érzelmek szabályozására, türelemre és a társas normák bizonyos szintű betartására van szükségük.

Vagyis a fejlődést sok-sok szabad játék, szülővel és kortársakkal való beszélgetések, valamint a megfelelő táplálkozás és az alvás segíti. A fáramászás például a két agyfélteke közti kapcsolat erősítésével fejleszti a nyelvi készségeket, a barátokkal való közös szerepjátékok a szabályalkotás és -követés képességét alakítják, az unatkozás pedig a kreativitást indíthatja be. A tanulás ebben a korban aktív, cselekvő tevékenység során vagy a közel álló gondozók bevonódásával tud megvalósulni. Mindebbe a fejlődési folyamatba nyúlhat bele a digitális világ.

Leülnek és néznek

Alapvetően a gyerekek médiafogyasztásáról szerettem volna írni fejlődés-lélektani szemmel, de a szakirodalmak olvasása közben nagyon fontos dologgal kellett szembesülnöm: három kisgyerek (6, 5, 2) dolgozó anyukájaként az itt is hivatkozott szakirodalom bizonyos részét csak úgy tudom elolvasni (és a cikket megírni), ha a gyerekek leülnek és néznek valamit. Alapvetően elég jól eljátszanak együtt magukban, de az ötpercenkénti „mamaaaaa”-kiáltás mellett nehéz a koncentrált figyelem. Pláne kihívás a munka villanypásztor nélkül, ha betegség címén két hétig itthon van az egyik gyerek. Minden szülő találhatja magát olyan élethelyzetben, a napnak olyan szakaszában, amikor a saját józan esze megőrzése érdekében nyúl valamilyen okoseszközhöz.

A kérdés az, hogy ilyenkor mihez, mikor, hol, mennyi ideig nyúlunk, és mi helyett engedjük a használatát.

Ugyan az ovisok már rég önállóan kezelik az érintőképernyőt és megdöbbentően ügyesen navigálhatnak az interneten, azonban ilyenkor még a felnőtt felelőssége a döntés, hogy mit, mikor, hol és mennyit enged nézni a gyerekének. Ezekkel a döntésekkel a gyerek médiahasználati szokásait alapozza meg. Más kategória egyszer-egyszer átvideózni egy esős napot, mintha minden délután hazaérve a tévé bekapcsolása lenne az első mozdulat, vagy ha csakis a Youtube-ra nyugszik meg vagy alszik el a gyerek. Ideális esetben az óvodás vagy kisebb gyerekek még a szülővel együtt fedezik fel a digitális világot. Azonban vannak olyan élethelyzetek, mikor a szülő nem tud ott lenni, a gyerek pedig persze nem akar szépen, csendben, kreatívan eljátszani magában. Én ilyenkor szeretem a BOOKR Kids történeteit elővenni, mert a mesék, a grafikák és a játékok inkább megnyugtatják a gyerekeimet, míg sok rajzfilmsorozat inkább felpörgeti őket.

Háttérben a tévé

Mai tudásunk szerint az óvodás korosztály médiahasználatának legnagyobb veszélye éppen az, ha jelentős időt vesz el az egészséges fejlődéshez szükséges tevékenységektől: a szabad mozgástól, játéktól, alvástól, személyes interakcióktól. Jelentős alatt a szakirodalom a napi átlag 2 óránál többet ért, feltételezve, hogy a gyerek a korának megfelelő tartalmakkal kerül kapcsolatba. Ugyanakkor például az egyértelműen agresszív vagy felnőtt tartalomból akár 15 perc is negatívan hathat az ovisok alvásminőségére és szorongást is okozhat. (Az óvodásoknak megfelelő tartalmakról és javasolt időről szintén Papp Zsuzsanna korábbi írásában olvashattok – a szerk.).

Sokféle szakirodalom ír a napi átlag 2 óránál hosszabban használt digitális eszközök kimutatható vagy nem kimutatható hatásairól. Az óvodás korosztályban az elhízással vagy függőséggel riogatás túlzónak látszhat, ugyanakkor aki tapasztalta már gyermeke dührohamát vagy rossz álmait egy sorozat kikapcsolásakor, abban elindulhat egy aggasztó gondolatmenet. Ha a gyerek csak a sorozattal ültethető le az asztalhoz enni, akkor megtanul a saját telítettségét jelző testi jeleire nem figyelni, és hosszú távon a médiafogyasztás valóban az elhízás vagy inzulinrezisztencia rizikófaktorává válhat.

A háttérben bekapcsolva maradó tévé is jelentősen csökkentheti a családon belüli személyes interakciók számát. Ha ez rendszeresen előfordul, a bekapcsolt tévé mellett növekedő gyerekek valószínűleg kevesebb párbeszédet hallanak és kevesebben személyes interakcióban vesznek részt szüleikkel, mint a nem tévéző családokban. Hasonló a helyzet az okostelefonok folytonos jelenlétével is. A figyelmi problémákkal küzdő gyerekek pedig eleve könnyebben vonódnak be a képernyőbe, mint a fejlődését szolgáló, kicsit kihívásosabb élethelyzetekbe.

Mindemellett a kütyük önmagukban nem képviselnek értéket, nem feketék vagy fehérek, nem károsak vagy jótékonyak.

Legyen közös élmény

A lényeg megint az, hogy mit, mikor, hogyan, kivel, miért és mennyi ideig használunk: míg az automatikusan bekapcsolt tévé csökkentheti a táras interakciót, a szülővel együtt nézett mese vagy természetfilm közös családi élmény lehet, az együtt használt problémamegoldó játékból ügyesedhetnek az ovisok, a digitalizált mesék pedig káros hatás nélkül könnyebbíthetik meg például a hosszabb utazásokat. A téma tudományos kutatása azonban még gyerekcipőben jár, a 6-7 év alatti korosztályt módszertanilag és etikailag is nagyon nehéz vizsgálatba bevonni.

A mai óvodások előbb vagy utóbb mindenképp tech-guruk lesznek, talán nincs is más választásuk. A fontos az, hogy érzelmi, társas és digitális készségeik mind egészségesen fejlődhessenek.

Felhasznált irodalom: Lissak, G. (2018). Adverse physiological and psychological effects of screen time on children and adolescents: Literature review and case study. Environmental research, 164, 149-157.