A bölcsőde sok gyerek számára az első közösség, találkozás más gondviselőkkel, sokaknak az első hosszabb és rendszeres távollét a szülőktől. A szülőknek pedig lecke elválásból, bizalomból, családi logisztikából, munka-család összeegyeztetés új fokozataiból. Az alábbiakban néhány gondolatot olvashattok, ami segíthet a családoknak a bölcsődei beszoktatás időszakában. – Papp Zsuzsanna pszichológus írása.

Nézelődöm a könyvesbolt, a könyvtár polcain, a BOOKR Mesetárban, és míg számtalan óvodakezdős mesét találok (Óvodás lesz például Vackor, Pöttyös Panni, Janikovszky Éva kedves meséjében Dani, az óvodában bújuk el Kubu maci, oviba jár Terka is, és a sor még folytatható…), bölcsődét kezdő gyerekeknek, vagy akár a szüleiknek írott mesét, könyvet alig. Pedig milyen jó lenne mesével is felkészülni az új időszakra. Hát jó, legfeljebb kicserélem a történetben az óvoda szót bölcsődére – gondolom magamban,  de belül azért érzem, nem ugyanaz a kettő.

A bölcsődébe íratás komplex döntés, és van olyan bölcsődei kisgyermeknevelő, aki azt vallja, ha a gyerekkel otthon maradó szülő (az esetek túlnyomó többségében az anya) szeretne, netán muszáj visszamennie dolgozni, menjen, és kezdje el a gyerek a bölcsit. De ha habozik, tart a döntéstől, kétségei vannak, akkor – ha teheti – inkább maradjon még a gyermekével. Ha meghoztuk a döntést a bölcsikezdés mellett, jöhet a intézményválasztás kálváriája: önkormányzati, vagy magán bölcsi, családi napközi. Utóbbiak esetében nagyobb a rugalmasság a heti néhány napos, csak délelőttös megoldásokra is. Majd az összes jelentkezési adminisztráció, és még ezek után jönnek az igazán szorongató kérdések:

Hogy fog tetszeni a gyerekemnek? Fog tudni a bölcsiben enni, aludni? Mennek majd eleget szabad levegőre, elég nagy lesz a kert, elég lesz a mozgás? Adnak rá mindig tiszta pelust időben? Megvigasztalják, ha sír; megvédik, ha egy másik gyerek bántja?  Figyel majd a bölcsis néni arra, hogy az én kicsi kincsem csak a takarója bal felső csücskét sündörgetve tud elaludni? Fogok tudni róla, ha egész nap mással van? Jobban fog kötődni a gondozójához, mint hozzám? Szeretni fogják?

„Ha a szülő bizalommal engedi át a kisgyermeknevelő karjaiba a gyermekét, ha sokat beszélget otthon a kicsivel, hogy milyen jó lesz, és hogy mennyire szeretni fogják bent őt a bölcsődében, akkor a beszoktatás nehéz helyzeteit puhítani tudja.” – mondja a beszoktatás folyamatáról Tütő Boglárka kisgyermeknevelő.

Tisztán emlékszem arra a lelkiállapotra, amikor harmadik éve otthon, két sosem alvó kisgyerekkel, lakásfelújítás közepette, sokat utazó férjjel a megőrülés határán gondoltam a megváltó bölcsődére, amely új rendszert és lélegzetvételnyi időt hozhatna az életembe. A megkönnyebbülésbe lelkiismeret-furdalás is vegyült, és emlékszem a sok-sok sírásra is minden fél részéről, amikor beindult az elválás folyamata a bölcsiben. A gyermeknek annál könnyebb a leválás, minél kevésbé érzi a szülő szorongását, minél következetesebbek vagyunk, és minél inkább azt érzi, hogy bizalommal fordulunk a bölcsődei kisgyermeknevelőkhöz. Az én stratégiám az volt, hogy a lehetőségekhez képest a beszoktatás két-három hete során, és utána is sokat beszélgettem a gondozónkkal, hogy a kislányom, kisfiam lássa, anya jóban van ezzel a nénivel, nevetgélnek, beszélgetnek, megbízik benne.

„A mi feladatunk az, hogy türelmesek, nyugodtak legyünk és szeretetet sugározzunk a gyerek felé. Én fontosnak tartom a simogatást, az ölbe vételt. Bevált módszerünk, hogy karban van a gyermek és csendesen dúdolok, énekelek neki. Sokat beszélgetek velük, nyugtatom őket. Nagyon szeretik, mikor valamilyen állatot megyünk keresni, az ki szokta zökkenteni kicsit a figyelmüket. Szoktunk keresni katicát a bokorban és mókust a fán. Változó, hogy kinél meddig tart a beszoktatás, de olyat még sosem láttam, hogy egy gyermek ne szokott volna be a bölcsődébe” – mondja Boglárka.

Sok édesanyának szorongást okoz a bölcsőde elkezdése, de érdemes mélyen magunkba nézni és megfejteni, mennyire szól ez a kisbabás időszak elgyászolásának, a gyerek miatti aggodalomnak és mennyire az új, „dolgozó anya”, vagy a „többgyerekes anya” helyzeteknek. Sokunknak át kell állítani a munkafelfogásunkat, hogy mást és máshogy vállaljunk, mint gyerek előtt. Keményen logisztikáznia kell a családnak a bölcsibe-, munkába-, majd ismét a bölcsibe időben odaérésért. Beindul a véget nem érő zsonglőrködés az idővel munka, gyerek(ek), párkapcsolat, egészségmegőrzés és önmagunk között. Részmunkaidőben és/vagy a gyerek(ek) gyakori betegsége miatt kevesebb az idő és lehetőség, így sokszor még fókuszáltabbnak és tudatosabbnak kell lennünk a munkánkban is. Ez nem jobb vagy rosszabb, nem önfeláldozás, hanem erőforrás-átcsoportosítás.

 „Beszélgessünk a gyerekkel arról, milyen lesz a bölcsi! Meséljünk neki! Legyünk hozzájuk őszinték és legyünk következetesek! A gyerek érteni fogja, hogy anyának dolgoznia kell. És mondjuk el mindig, hogy mikor és ki jön érte! Ha van rá lehetőségünk, menjünk érte előbb egyszer-egyszer!” – tanácsolja Erdei Jutka kisgyermeknevelő.
„A gyerekek sírnak az elején, ez természetes reakció, de a kisgyermeknevelő szeretetteljes odafordulással, egyéni figyelemmel segíti a gyermek beilleszkedését a bölcsődei életbe. Érthető módon az anyuka is nehezen viseli az elválást gyermekétől. A szülővel való beszélgetés oldhatja a szülőben lévő aggodalmakat, ezáltal segíti a szülő és a kisgyermeknevelő közötti bizalom kialakulását. Lehet sírni anyának is, csak ne a gyerek előtt.”

Végül jöjjön egy nagy csokornyi szakértői TIPP a kiegyensúlyozott bölcsis időszakért!

• Bölcsi után legyen szabad játék, nem kell semmi extra, nagy program!
  Szükség van az egész napos szabálykövető viselkedés utáni gőzkieresztésre. Ebben segíthetnek a sok fizikai kontaktussal járó játékok, nevetések, ne sajnáljuk fél órát 100%-osan a gyerekkel tölteni testben és lélekben egyaránt! (lásd Apa, a csikiszörny c. írásunkat)
• Ha van (kis)tesó, jusson a bölcsisre is fókuszált idő, mikor kettesben lehet anyával és/vagy apával!
• Apa (is) kell ide! Sokszor egyszerűbb a reggeli elválás egy határozott, férfias búcsúval. Anya szorongásán is sokat oldhatnak a párjával való beszélgetések. A gyerek is kiegyensúlyozottabb és nagyobb biztonságot él meg, ha a szülei között egyetértést, egymásra hangoltságot lát, érez. 
• Beszélgessünk a kisgyermeknevelőkkel! Ha a gyerek érzi, hogy bízunk bennük, jól megértjük egymást, ő is nagyobb biztonsággal marad a bölcsiben. 
• Egyszerűsítsünk a reggeli és esti menetrenden, ahol lehet! A kiszámítható rutinok segítik a gyerekeket az elindulásban, elválásban.
• Meséljünk! Olyan meséket, amelyek a gyerekek mindennapi rutinjairól, napi játékairól, tevékenységeiről szólnak: evés, alvás, játék, közlekedés. A „mi mi után jön” ismételgetése, az „anya vagy apa mindig értem jön” tudatosítása saját mesékkel is segíthető. Bölcsis korosztálynak ajánljuk a BOOKR Kids Mesetárból az Elbújtam című mesét, vagy a Gondri sorozatot.
• Ajánlott irodalom szülőknek: Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor. Kulcslyuk Kiadó Kft.