Hogyan kerültél kapcsolatba a BOOKR Kids-szel? Hallottál rólunk korábban is?

Egy nagyon kedves barátomtól, Pásztory Dóritól hallottam rólatok először, ő mesélte, hogy Barnabás, a kisfia lelkes rajongója a BOOKR Kids-nek. Aztán néhány hét múlva Dóri váratlanul azzal a kérdéssel keresett meg, hogy új hangokat kerestek, és hogy összehozhatna-e veletek. Így kezdődött…

Manapság nagy dilemmát okoz a szülőknek, hogy milyen életkorban adjanak a gyermekük kezébe okoseszközt. Mindeközben nemrég jelent meg egy felmérés, amely bejárta az internetet: a gyermekek közel fele már 3 éves kor alatt használ valamilyen okoseszközt. Te mit gondolsz a digitális tartalomfogyasztásról ilyen fiatal korban?

Úgy vélem, ez ízlés dolga. A környezetemben lévő gyerekeknél eléggé változó hozzáállást tapasztalok, amit valószínűleg a szülői minta is erősen befolyásol. Szerintem megfelelő útmutatással normális mederben lehet tartani az eszközhasználatot és a tartalomfogyasztást is.

Fel tudnál idézni nekünk meghatározó olvasmányélményt a gyermekkorodból vagy olyan emléket, amely a közös esti meseolvasáshoz kapcsolódik?

Hogyne! A kisgyermekek nagy mesekönyve és a Minden napra egy mese elnyűhetetlen, mindennapos olvasmány volt. És persze Zelk Zoltán, Móra Ferenc, Gárdonyi, Az ezeregy éjszaka meséi vagy a Pöttyös Panni-sorozat mind-mind gyerekkorom meghatározó élménye.

Édesanyámmal ellentétben a nagymamám sosem könyvből olvasott, hanem emlékezetből mesélt, többnyire a “vackorkörtést”, mert mindig az volt a kívánságom. Magára a mesére tulajdonképpen alig emlékszem, de a sütőtök illatú esték édes otthonosságát, a tégla melegét a dunna alatt szinte még mindig a bőrömön érzem.

Később aztán Szalay Lenke Mogyoró-történeteit, Szabó Magda regényeit faltam nagy élvezettel, de persze nem maradtak ki a Vernék és az indiános könyvek sem.

Melyek voltak a kedvenc meséid, mesekaraktereid gyerekkorodban?

Főleg a vicces meséket szerettem. Gárdonyi e tekintetben vitte a pálmát: a Mi újság malac úrfiak a jókedv és kacagás kimeríthetetlen forrása volt. És ha már itt tartunk, a rímhányó Romhányi Szamárfüle – később pedig a Mézga család – volt az abszolút favorit.

Személyes vagy a tágabb családi, baráti körben szerzett tapasztalataid alapján milyen történetekre lenne szükségük a gyermekeknek? Mi az, amit hiányolsz vagy hasznosnak gondolnál? (Például most nagyon népszerűek a különböző érzékenyítő könyvek, a tabutémákat feldolgozó mesék.)

Néha az a benyomásom, minél képtelenebb egy történet, annál szórakoztatóbb. Máskor meg úgy látom, a valósághoz közelítő, vagy a mélyebb, a gyerekek ismereteit érzékenyen, játékosan gazdagító könyvekre van igény. Szóval nem tudom pontosan. A legokosabb talán a gyermek éppen aktuális hangulatára, igényére figyelve nyúlni a polcra egy-egy könyvért.

Fontosnak tartom, hogy az esti meseélmény ne csak a gyerek, hanem a szülő számára is szórakoztató legyen. Ha a felnőtt is örömét leli a történetben, visszatalál a saját játékos, gyermeki énjéhez, akkor a mese is könnyebben prezentálható, és felejthetetlen közös élménnyé válik.

Nagyobb felelősséget jelent gyermekeknek szóló tartalmakhoz adni a hangod?

Őszintén szólva ezen még sosem gondolkodtam. Úgy értem azon, hogy nagyobb-e. Szakmailag általánosságban az a véleményem, hogy valamit adaptálni mindenképpen nagy felelősség.

Nálunk számos mese megelevenítője vagy (Kívánságtarisznya, Robban az iskola, Leonardo da Vinci 30 másodpercben), sok gyermek a te hangodra alszik el este. Miért döntöttél úgy, hogy te is a BOOKR Kids egyik „felolvasója” leszel?

Mert felujjongott a bennem élő kisgyerek, amikor a felkéréseteket megkaptam.:)

Van olyan élményed, ami a felsorolt mesékhez kapcsolódik, és szívesen megosztanád velünk?

Az egyik a Lackfi-versek fölötti öröm volt, a másik a Kerge ABC. Mámorító élmény volt felismerni, melyik verset írta Szabó T. Anna, melyiket Tóth Krisztina, és melyiket Varró Dani.