Hogyan kerültél kapcsolatba a BOOKR Kids-szel? Hallottál rólunk korábban is?

Feleségem, Balázs Ágnes, a Móra Könyvkiadó állandó, sikeres szerzője. Ági révén jó kapcsolatot ápolunk a kiadó munkatársaival és a kiadó vezetőjével, Janikovszky Jánossal. Így a kiadó termékvonal-bővítésének izgalmas fejlesztését is ismertem, a BOOKR Kids-et.  Ági egyik könyve is feldolgozásra került, tehát nem volt ismeretlen a projekt, amikor az egyik kolléga, Koncsik Fanni megkeresett.

Manapság nagy dilemmát okoz a szülőknek, hogy milyen életkorban adjanak a gyermekük kezébe okoseszközt. Mindeközben nemrég jelent meg egy felmérés, amely bejárta az internetet: a gyermekek közel fele már 3 éves kor alatt használ valamilyen okoseszközt. Te mit gondolsz a digitális tartalomfogyasztásról ilyen fiatal korban?

Ez is olyan, mint az atomenergia: a tudatos használat a kulcs. Az atomenergiával is lehet világítani, de világokat szétrombolni is akár. A szülők a kulcs. Ha nem pótszer az okoseszköz, ha nem önmaga pótlására használja a szülő, akkor be tudja vezetni a kisgyereket is egy olyan világba, amelynek okos használatával több és több lehet. De ha csak ostoba játékokat űz, hogy lefoglalja magát, akkor méreg ez az eszköz. Tudatromboló, kártékony.

Fel tudnál idézni nekünk meghatározó olvasmányélményt a gyermekkorodból, vagy olyan emléket, amely a közös esti meseolvasáshoz kapcsolódik?

Soroljam? Elképesztő sokat olvastam. Nyaranta 10-12 delfinkönyvet raktam magam köré és nyár közepére mindet elolvastam. Meghatároztam, hogy naponta mennyit olvasok, és ha teljesítettem a tervet, csak utána mentem rosszalkodni. Télen Dickens, és az Andersen-mesék volt a téma. De nekikezdtem 11-12 évesen a Háború és békének is. Persze az sok volt akkor, de a Verne-könyvek minden elérhető példánya mögöttem volt 13-14 évesen. Nem faltam, én zabáltam a könyveket. Coopert és Karl May-t is! Később Rejtőt…

Melyek voltak a kedvenc meséid, mesekaraktereid gyerekkorodban?

Andersen meséi minden mennyiségben. Ennek köszönhető, hogy a feleségem, Balázs Ágnes nagysikerű színpadi művet írt Andersenről Andersen, avagy a mesék meséje címmel nekem, rólam. Én voltam a mű „múzs”-ja. Az ősbemutatóban Andersent is játszottam a szegedi Nemzeti Színházban és a Pesti Magyar Színházban is.  A színdarab könyvverzióját a Móra Könyvkiadó is megjelentette, a darabot pedig szerteszét játszották az országban és a határon túl is. Balett is készült ebből Németországban, a Rajnai Operában. Ezt eredményezte az én Andersen-imádatom. A darabban ott van Andersen, meg a kis gyufaárus lány, az ólomkatona, Zsófi a rongybaba, Ole, a mesemanó, a Táncosnő és a Hókirálynő… Imádom az Andersen meséket és figurákat. Szívszorító, olykor megrázó sorsú karakterek.

Személyes vagy a tágabb családi, baráti körben szerzett tapasztalataid alapján milyen történetekre lenne szükségük a gyermekeknek? Mi az, amit hiányolsz vagy hasznosnak gondolnál? (Például most nagyon népszerűek a különböző érzékenyítő könyvek, a tabutémákat feldolgozó mesék.)

A mesék ne legyenek primitívek. Ne legyenek ostobák. Engedjék, hogy a gyerekek használhassák a képzeletüket. Legyenek játékosak, és engedjék, hogy a gyermek továbbgondolhassa őket. Hagyják, hogy a gyermek kérdéseket tehessen fel a szülőnek. És az se baj, ha a mesék lehetőséget adnak a közös játékra.

Nagyobb felelősséget jelent gyermekeknek szóló tartalmakhoz adni a hangod?

Én imádok szinkronizálni és narrálni. Én vagyok pl. a Kung fu Panda magyarhangja is. Csodás munka. Egy nagy utazás, és nagyon magasan van a léc. Be kell járni a szakmai tudás sok-sok szintjét. Szóval karban tart. Bevallom, mindig nagyon várom az ilyen és ehhez hasonló munkákat. Mert lelkük van. És szakmailag nagyon komoly erőpróbák. Egy ilyen karakter castingja kemény menet. Komoly fegyvertény elnyerni egy menő rajzfilm főszerepét.

Nálunk számos mese és vers megelevenítője vagy (pl. Hol terem a barátság, A Pál utcai fiúk, István öcsémhez), sok gyermek a te hangodra alszik el este. Miért döntöttél úgy, hogy te is a BOOKR Kids egyik „felolvasója” leszel?

Először is: mert felkértetek. Ez is egy munka. És mint minden feladatomban – legyen az egy Jamie Oliver-narráció vagy a Barátok közt-szerepem vagy a színpadi feladatok – igyekszem mindig minőségi munkát végezni. És persze a BOOKR-felolvasásokban is van izgalmasabb, és olykor inkább rutint igénylő feladat. A Pál utcai fiúkat például szívesen folytatnám. Csak 2-3 fejezetet olvastam nektek. Olyan kihívás volt, ami mélyíti, formálja, alakítja a színész lelkét és eszköztárát. De olvastam Petőfi-verseket is. Nos, azok a szívembe martak. Őrületesen jó érzés volt a gimnazista évek után találkozni velük. Bevallom, túl a negyvenen új színeket fedeztem fel és ezeket „olvastam bele” a műbe. Csodás élmény volt. Ez az: nem csak munka, élmény ez a szakma, ha az ember szereti csinálni, mert lehetőséget ad ilyen találkozásokra. Szóval köszönöm nektek!

Van olyan élményed, ami a felsorolt mesékhez kapcsolódik, és szívesen megosztanád velünk?

Azt hiszem az előző kérdésben megfogalmaztam a választ: a Petőfi-versnél, az István öcsémhez-nél kicsit sírtam. Különösen, hogy most rendezőként pont egy Petőfi életéről szóló történetet készítek elő, a Petőfi-játék című színdarabot. Érdekes találkozás volt. Mert bizony a színdarab előkészítése, létrehozása kemény próba, érzelmi hullámvasút, akadályverseny, csakúgy mint a versben megfogalmazott mély, fájdalmas gondolatok…