Az ismeretségi körömben visszatérő téma egy-egy fejlődési ugrásnál, hogy mit olvassunk, mit nézzünk a gyerekekkel. Mi az, ami egy új fejlettségi szinten újra leköti, érdekli a gyereket, ugyanakkor szorongást, félelmet sem kelt benne. Előző cikkemben az első két évről írtam, most pedig a 2-6 éves korosztály gondolkodásának fejlődésétét fejtem ki – remélve, hogy a felmerülő szempontok támpontot nyújthatnak a tárgyalt életszakasz fejlettségi szintjének legmegfelelőbb mesék kiválasztásához.

Azonban van két klasszikus kísérlet, mely jól jellemzi ennek a korosztálynak a gondolkodását. De Vires és munkatársai (1969) egy békés fekete cicát mutattak óvodáskorú gyerekeknek, akik játszottak vele. Aztán a kísérletvezetők ráadtak a cicára egy vicsorgó kutya maszkot, a gyerekek szeme láttára. A háromévesek nagyon megrémültek az állattól, és biztosak voltak benne, hogy az egy kutya. A 4-5 évesek bizonytalanok voltak, hogy pontosan milyen állatot látnak , a 6 évesek viszont már nevettek az egészen.

Ezeken a jópofa logikájú gondolatokon, vicces álmokon, a folyamatos mit? miért? hogyan? kérdéseken jókat lehet derülni szülőként, de gondoljunk bele, hogy mennyire másként értelmezi egy kisgyerek az őt körülvevő világot, mint mi. A fogalmi gondolkodás hiánya miatt a kisgyermek még nem képes különbséget tenni a lehetséges és a lehetetlen között, számára még nem léteznek azok a fizikai törvényszerűségek, amelyeket a felnőtt nemcsak tud, hanem mélyen át is él. Egy  3-4 éves gyerek már sok ismerettel bír a világról, de a hiányzó láncszemeket még mindig elsősorban fantáziájával tölti ki. A valóság, az álmok, a fantázia még összekeveredik benne, az objektív és szubjektív valóság közti határ pedig még átjárható számára.  Az én óvodás korú gyermekeim például nem tudják a rajzfilmet a valós szereplős filmtől megkülönböztetni, számukra egy rajzolt, lila malac is ugyanúgy valóságos személy, mint a szomszéd néni. De ugyanúgy valóságos számukra a boszorkány, akitől éjszakánként félnek.

• Elsősorban azt tartsuk szem előtt, hogy a szabad játék, a közös, szeretetteljes személyes együttlét, a beszélgetés, a kérdezés ad a legtöbbet a gyermek fejlődéséhez.
• Figyeljük a gyerek reakcióit – ha nehezebben alszik el, mint korábban; rosszakat álmodik, vagy szorongás tüneteit mutatja, gondoljuk végig, hogy esetleg az érettségének nem megfelelő tartalom zavarta-e így össze.
• A napi képernyő-idő ne haladja meg az 1 órás átlagot, és a lefekvés előtti fél órában ne nézzen a gyerek semmit.
• Számítógépes játékokból, applikációkból olyat érdemes választani, mely a különböző relációkkal (kisebb-nagyobb), sorba rendezéssel, kiegészítéssel, mintafelismeréssel, párosításokkal foglalkozik. A betűket, számokat (nem a számolást magát), különböző matematikai műveleteket, olvasást, fogalmakat tanító anyagokat, programokat halasszuk inkább iskolás korra.
• Kerüljük az olyan műsorokat, játékokat, melyekben gyorsan váltakoznak a hang-és képhatások, valamint azokat a történeteket, melyek több nézőpontból mesélnek el valamit – ebben a korban a gyerekek még nem képesek gyors nézőpontváltásra.
• A mesék karakterei lehetőleg legyenek letisztultak, ellentmondástól mentesek (pl. ne legyen szép és gonosz egyszerre), a történetvezetésben ne legyenek rejtett szándékok – a jó nyerje el méltó jutalmát, a gonosz méltó büntetését. A kisgyerek nem tudja még, hogy ha kikapcsolom a tévét/számítógépet, akkor a benne látott világ és karakter is megszűnik, számára még sokszor összemosódik a képzelet és a valóság. Mi sem szeretnénk ottmaradni a gyerekszobában egy sárkánnyal vagy valami zúzó robottal egész éjszaka, igaz?
• Emellett nézzünk bele, vajon milyen viselkedési mintát mutatnak az adott rajzfilmben a karakterek. Saját tapasztalat, hogy hiába jó és hősies címszereplő, amikor a folyton rosszaságon agyaló karakter a legdominánsabb és legmulatságosabb a mesében – nyilván őt utánozták a gyerekeim.
• A tévébe, mozikba kerülő filmeken, sorozatokon kötelező jelleggel feltüntetik a korhatár-besorolást, ezek adekvát iránymutatók lehetnek, érdemes rájuk hagyatkozni. (Csak példaként írom, hogy az egész estés Disney rajzfilmek nagy része hat éven aluliak számára nem ajánlottak.)
• És itt említhető még a BOOKR Kids applikáció, mely kornak megfelelően ajánl mesét, és a meséhez kapcsolódóan interaktív játékokat.

Saját szubjektív korosztály-besorolásom mesékhez, mesekönyvekhez, nézett és vagy hallgatott történetekhez:

2-3 éves kor – mindennapi életünk eseményeiről szóló történetek, gyerekdalok, minél több ismétléssel, képes könyvek

3-4 éves kor – egyszerűbb fantáziavilágú mesék, „egydimenziós” karakterek, mindennapi események, mint az óvodai élet, barátságok, közös játékok, mesekönyveknél sok képi illusztráció

5-6 évesen – megjelenik a jó és a rossz, az erkölcsi dilemmák és tanulságok. A szereplőket kihívás elé állítják, melyet azok feloldanak (pl. népmesék). Nagyobb hangsúlyt kapnak a szereplők árnyaltabb leírása, a kalandok, a humor, az összetettebb történetvezetés. Könyveknél már illusztrációk nélkül is tudja követni a történetet, akár 10-15 percig is.